Nem csak a gyerekeket, de a szülőket is támogatja az SOS Gyermekfalvak mobil teamje – interjú

Korábban már írtunk az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának egyik uniós pályázatáról, amelynek keretein belül gyermekvédelemben élő fiatalokat készítenek fel az önálló életre. Mostani cikkünkben egy másik projektjükkel foglalkozunk, amelyben gyerekeket és szülőket segítenek mobil teammel.

Az SOS Gyermekfalvak Magyarország ott kíván segíteni a gyermekeken és sok esetben szüleiken is, ahol csak tud. Azonban mégis ez a segítségnyújtás valamilyen módon határok közé szorul, hiszen nem minden településen vannak jelen. Ennek ellenére, sokszínű és szakmai programjukkal már számos családnak segítettek nehéz élethelyzetükkel kapcsolatban, vagy éppen a gyermekvédelemben élő fiataloknak, hogy képesek legyenek a gyermekvédelemből való kikerülésük után teljes és önálló életet élni. Annak érdekében, hogy az önálló életre való felkészítést az ország többi gyermekvédelmi szolgáltatója számára is hozzáférhetővé tegyék, bekapcsolódtak egy szintén uniós támogatásból megvalósuló Leaving Care projektbe. Erről itt olvashatnak bővebben.

Cikkünkben jelenleg az alapítvány Gyerekek és családok támogatása mobil teammel című projektjével foglalkozunk, amely nehéz vagy sajátos élethelyzetű családoknak segít egy szakmai csapattal, akik különböző módszerek és gyakorlatok révén próbálnak meg segíteni nem csak a gyermekeknek, de az őket nevelő szülőknek, vagy egyedülálló fiatal anyáknak. A 40 millió forintos támogatást teljes mértékben az Európai Unió finanszírozza az Európai Szociális Alapból, amely egyébként összefügg az unió kohéziós politikájával, hiszen az ESZA (Európai Szociális Alap) a kohéziós politika négy tematikus céljára fókuszál, amely közül a jelen projekt kapcsán egy cél a releváns: a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi befogadás erősítése.

A programnak ezenkívül még számos aspektusa van, mint például a kapcsolati erőszak áldozatává vagy elkövetőjévé válásának prevenciója. A mobil team igyekszik a 12-18 éves fiatalok körében megelőzni azt, hogy az ilyen szituációknak ilyen vagy olyan módon, de részesei legyenek. Ez a rehabilitációs és családsegítő szolgáltatás-csomag hosszú távon egy olyan példaértékű és szakmailag színvonalas modellként szolgálhat, amely segítségével a gyermekvédelemmel és családmegerősítéssel foglalkozó szervezetek, illetve a nehéz szociális helyzetben élő családok, szülők és fiatal anyák egyaránt könnyebben vehetik az akadályokat. A projekt tervezett befejezése jövő év, azaz 2019 júniusára esik.

A projekt részletesebb ismertetése és az uniós támogatás által nyújtotta előnyök bemutatása kapcsán interjút készítettem Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalvak Magyarország gyermekvédelmi programigazgatójával.

 

Mennyiben járul/t hozzá az alapítványuk jelenlegi pénzügyi helyzetéhez a sikeres uniós pályázat forrása? A projekt megvalósításának melyik részéhez volt leginkább szükség az uniós támogatásra?

Hagyományosan az SOS a családjukból már kiemelt gyerekekkel foglalkozott. Az utóbbi években azonban változtattunk szakmai stratégiánkon és tudatosan nyitottunk a megelőzés irányába. Olyan programokat indítottunk Battonyán, Orosházán, Kecskeméten és most Kőszegen is, melynek célja a gyerekek családból való kiemelésének a megelőzése. A családmegerősítő programok esetében fontos, hogy a nyújtott szolgáltatás a helyi lakosság szükségleteire válaszoljon. A szükségleteket előzetesen feltárjuk, és ennek alapján tervezzük meg a programot. Vas megyében és Kőszeg környékén a felmérésünk azt mutatta, hogy jelentős probléma a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedett fiatal szülők sorsa. Ezért a kőszegi programot elsősorban ezzel a fókusszal indítottuk.

Mi volt/jelenleg is a legnagyobb probléma a pályázat megvalósítása során? (Adminisztráció, bürokrácia, nem kaptak átmeneti hitelt, utófinanszírozás kérdése stb.)

A megvalósítást veszélyeztető technikai jellegű probléma, nehézség nem merült fel, leginkább a humánerőforrás hiány jelentett gondot. Az országban a legtöbb helyen ugyanis, de a nyugati határvidéken különösen nehéz jól képzett munkatársakat találni.

 

Az uniós fejlesztésnek köszönhetően és a mobil teamre fókuszáló projekt függvényében mi az, amiben jobb lett az alapítvány? Az alapítvány családmegerősítő programját milyen mértékben alakította át a támogatás? Sikeresebb lett, sokkal több családon tudtak segíteni?

Az Alapítvány új tapasztalatokkal lett gazdagabb. A program célja a megelőzés, a Gyermekjóléti Szolgálattal közösen több családban tudtuk megakadályozni, hogy sor kerüljön a gyerekek kiemelésére a családból. Szorosabb lett az együttműködés a partnerszervezetekkel és sokat tanultunk a családoktól is: arról, hogy mennyire nehéz a családalapítás és egzisztenciateremtés azoknak a fiataloknak, akiknek az élete nehezen indul, akik nem tudnak családjukra támaszkodni.

 

Mennyire megy gördülékenyen a pályázatba foglalt követelmények teljesítése? (indikátorok stb.)

Szerencsére a projekt team rugalmassága és kreativitása, valamint a szervezet kapacitása lehetővé tették, hogy a legtöbb esetben válaszolni tudjunk a felmerülő szükségletekre és adott esetben úgy változtassunk a projekt megvalósításán, hogy reagáljunk azokra, miközben a vállalt indikátorokat is teljesíteni tudjuk.

 

Mi lesz a projektben a hozzáadott érték, ami az uniós forrásból megvalósuló fejlesztés során “Önöknél marad”? (pl. eszköz, humánerőforrás stb.)

Szakmai haszon, sikerélmény, illetve rengeteg tapasztalat, amit be tudunk építeni gyermekvédelmi szakellátási tevékenységünkbe. A célcsoport jelentős része a szakellátásból kikerült fiatal szülő. A velük végzett munka során megtapasztaltuk, hogy néhány évvel az önálló életük megkezdését követően milyen tudásnak, képességeknek, készségeknek a hiánya nehezítette meg mindennapjaikat, gyerekvállalásukat, gyereknevelésüket. Ezeket a tapasztalatokat mind be tudjuk építeni szakmai munkánkba, még tudatosabban kell dolgozzunk a gyerekekkel már kisgyerekkoruktól fogva annak érdekében, hogy ne ismételjék szüleik sorsát. Fontos, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásból kilépő fiatalokat még jobban felkészítsük az önálló életre és rendszeresebb legyen a későbbi utánkövetésük. Éppen egy új projektbe is belefogtunk, ez a „Leaving Care”, ami részben ezekre a tanulságokra is épít.

 

Sikerült-e a megvalósítani a kitűzött célokat, illetve, ha még nem, azon az úton halad-e a projekt, hogy a tervek teljes egészében megvalósulni látszanak?

Minimális időbeli és tartalmi változtatásokat igényelt a projekt megvalósítása, de ezek nem befolyásolják az indikátorok teljesülését, sokkal inkább elősegítik azt, hogy az előírtnál jobban és többet teljesítsünk. Például sikerült elindítani egy személyiségfejlesztő csoportot kiskamaszoknak, ami nem szerepelt az eredeti tervben.

 

A projekt keretein belül milyen közösségépítő programokat szerveznek a családoknak és hol? Ezek milyen módon képesek segíteni a családok megerősítését?

Családi napokat, konfliktuskezelő folyamatokat szervezünk a családoknak, melyek segítségével a résztvevők önismerete erősödik, képesek lesznek együttműködésre, életvitelük javul. Ehhez kellenek azok a szakemberek, akik bevonzzák a családokat és segítik őket a beszélgetésekben, kapcsolatok kialakításában. Igyekszünk minél több szakemberrel (védőnővel, gyógypedagógussal) informális keretek között kapcsolatot építeni.

 

Némileg tabu téma, de úgy gondolom fontos érinteni: a programjuk keretein belül előfordul a szexuálisan bántalmazott gyermekek rehabilitálása is. Milyen mértékben találkoznak ilyen esetekkel? A mobil team milyen módon próbál meg segíteni a szexuálisan bántalmazott gyermekeken?

A gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek esetén a bántalmazás előfordulása sokkal nagyobb, mint a vér szerinti családjukban élő gyerekek körében. Éppen ezért különösen fontos ezekről a kérdésekről beszélni, pont azért, hogy feldolgozzák tapasztalataikat és elkerüljék sorsuk ismétlődését, felülírják a korábban megtapasztalt rossz mintákat. A projektben dolgozó szakemberek felkészültek a szexuális erőszakot elszenvedő áldozatok felismerésére és megtámogatására. A kialakított protokoll szerint amennyiben a mobil team találkozik ilyen esettel, azt a megfelelő szakemberekhez továbbítja.

 

Érdekes ennek a témának a másik vonulata is, hogy prevenció révén próbálják meg megszakítani az erőszakkört, azaz, hogy kiküszöböljék, hogy a fiatalok kapcsolati erőszak áldozatává, esetleg elkövetőjévé váljanak. Ez a prevenció milyen módon zajlik és milyen módszereket alkalmaznak?

Itt természetesen szóba jön a szociális munka teljes eszköztára. Leginkább egyéni esetkezelés, vagyis a családokkal közvetlenül végzett munka a jellemző. Ezen túl a csoportos támogatások is helyt kapnak, melyek célja a tévesen rögzült viselkedési minták lebontása és a hatékony konfliktus- és problémakezelés kialakítása. Fontos élmény megtapasztalni egy ilyen fiatal felnőtt számára, hogy egyedül is meg tud oldani kiélezett helyzeteket.

 

A programban tapasztaltak alapján milyen jellegű problémával találkoznak leginkább a családok körében? A nehéz anyagi helyzet dominál, esetleg inkább a párkapcsolati konfliktusok stb. Erről tudnának kicsit beszélni részletesebben?

Leginkább a lakhatási és megélhetési problémák a jellemzőek, illetve annak következményei. A gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedett fiatal szülők fokozott nehézségekkel küzdenek minden tekintetben, így a projekt egyik fontos eleme a szülői készségek megerősítése.

 

A támogatásnak köszönhetően, hogy gondolják mennyire haladt előre az a cél, hogy az egyes lokális állami és civil szervezetek/szolgáltatók együtt tudjanak működni, vagy a már meglévő együttműködés mennyire erősödött illetve terjedt ki a programjaik helyszínein?

A Gyermekjóléti Szolgálatokkal, illetve a családokat támogató rendszerekkel az együttműködés szorosabb lett.

 

Jelen tartalom kizárólag a szerző álláspontját tükrözi. Az Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal az írásos anyagban szereplő információk felhasználását illetően.

lockkerdee/Lokodi Dávid

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.